A bajnokságok állása nyolc futam után

• Nyomtatás
• Hozzászólások(1)
• Twitter
• Facebook
• IWIW

Németországban három nagyszerű versennyel káprázatott el minket a gyorsasági motoros világbajnokság, ám a kockás zászló meglendítése után sem tehettünk pontot a megmérettetésekről szóló hősköltemény végére, hiszen a Sachsenringen egymásnak feszülő aszfaltbetyárok ismét átírták a statisztikák nagykövét, nekünk pedig szokásunkhoz híven fel kellett jegyeznünk a pontvadászatokban történő változásokat. A világ leggyorsabb motorosai ugyanis újra értékes egységeket vésettek neveik mellé, miközben a szerencsésebbik esetben előreléptek a pechesebbik forgatókönyv életbelépésekor pedig hátracsúsztak a szóban forgó tabellákon. Az egykori Német Demokratikus Köztársaság területén végre a legnagyobbak versenyfutása is izgalmasabbá vált, mivel a három derbi óta legyőzhetetlen Jorge Lorenzo ezúttal „csak” másodikként zárt, miközben legnagyobb ellenfele, azaz a motoros világbajnokság jégemberének becézett Dani Pedrosa futamgyőztesként pezsgőzhetett. A 2010-es szezon középpontjába, lassan de annál biztosabban az ő csatájuk kerül, a harmadik helyen tanyázó, és az esztendő elején még győzelmi reményekkel száguldó Dovizioso ugyanis egyre nagyobb hátrányba kerül, Stoner pedig az első futamokon mutatott gyenge formájának köszönhetően (elvileg) már ki is esett a címért folyó ádáz küzdelemből. Ugyanezt a most visszatérő Valentino Rossiról is elmondhatjuk, igaz a Doktor – nem titkoltan – a bronzérem megszerzésének céljával pattant fel versenygépére, amire németországi teljesítményét látva valós esélyei vannak.

Amíg a legnagyobbak között olvadt, addig a középkategóriában hízott a pontverseny éllovasának előnye, lévén az előző futamokon háttérbe szoruló Toni Elias ravasz taktikájának köszönhetően elhomályosította a Speed Uppal mostanában ragyogó Andrea Iannonét, aki versenygépének korai „elfogyása” ellenére is megszerezte az ezüstérmet, sőt a tabella harmadik helyére vágott. Ebben az ugrásban természetesen hatalmas szerepet vállalt a futamon nullázó Julian Simon és a szintén egységek nélkül (csak a tizennyolcadik helyen) finiselő Shoya Tomizawa is, sőt hozzájuk hasonlóan a második helyen tanyázó Thomas Lüthi is a pontzónán kívül (egészen pontosan a kavicságyban) fejezte be rémálomba illő hétvégéjét. A Nagydíj utolsó köreiben Simone Corsi is csatlakozott a fenti társasághoz, hiszen a harmadik pozícióért járó serleg helyett csak a sóderágyban fekvő versenygépét emelgethette, így a mezőnyben szépen lassan eltűnő Jules Cluzel is utolérte a korábban már említett tabellán. A Brit Nagydíj győztese mögött a Barcelonában remeklő, ám a Németországban eleső Yuki Takahashi áll mégpedig Talmácsi Gábor kíséretében, aki a japán klasszishoz hasonlóan ötvenkettő egységet szerezett, futamgyőzelmet azonban még egyik versenyén sem zsákolt, ezért meg kell elégednie a kilencedik helyezéssel.   

A „Marc Marquez kategóriában” ismét Marc Marquez diadalmaskodott, így a tizenhét esztendős pilóta újabb egységekkel tudta növeli előnyét, sőt ezen a futamon a legnagyobb riválisnak számító Pol Espargaro a kavicságyból, a másik nemezis, azaz a csigolyatöréssel bajlódó Nicolas Terol pedig barcelonai otthonából tapsolhatott az ifjú titán ötödik sikerének. A pontvadászat negyedik helyén még mindig az év csalódásának tartott Bradley Smith áll, az esztendő pozitív meglepetésévé váló Tomoyoshi Koyama előtt, aki Németországban megszerzett ezüstérmével több erősebb versenygéppel brillírozó klasszist is magamögé utasított, gondoljunk csak a világbajnoki esélyekkel csatába szálló Sandro Cortesére, az év elején villogó Efren Vazquezre, a tapasztalt Esteve „Tito” Rabatra, avagy a szintén győzelmi vágyakkal elstartoló Randy Krummenacherre.

125cc:

Moto2:

MotoGP:

Ajánld a cikket Facebook ismerőseid számára: