Laguna Seca: Ahol a méret a lényeg
Az európai motorversenyek (az öreg kontinens autóversenyeihez hasonlóan) évekig hidegen hagyták az óceán túlpartján élő fanatikusokat, akik akárcsak a négykerekűek világában, a kétkerekűek mezőnyében is megalkották saját megmérettetéseiket, így a mi derbijeink számukra – a világszínvonal ellenére – külvilági bohóckodásnak tűntek csupán, az úr 1963. esztendejében viszont megindult valami, a motoros világbajnokság ugyanis betette lábát a NASCAR fellegvárába, azaz Daytona városába, ahol első nekifutásara – egy bajnokságon kívüli viadalon – az amerikai Don Vesco látta meg elsőként a kockás lobogót. A következő szezonban – immáron egy hivatalos futam keretein belül – a legendás Mike Hailwood zsákolta be a győzelmet, miközben az ötvenesek és a százhuszonötösök mezőnyében az ausztrál Hugh Anderson aratott kettős sikert. 1965-ben még ellátogatott ide a világbajnokság mezőnye, később azonban huszonöt évig elkerülte az új világnak nevezett földdarabot, ahol – a kicsinyke érdeklődés, és a két hivatalos versenyhétvége ellenére – mégis elkezdődött valami, 1974 és 1976 között ugyanis az olasz Walter Villa egy Harley Davidson nyergében vált korának legmeghatározóbb motorosává, míg 1978-ban az idősebbik Kenny Roberts első amerikaiként vált az elit géposztály világbajnokává.
Roberts sikerei után a motorsport meghódította Amerikát, a világbajnokságot pedig elözönlötték a tehetségesebbnél tehetségesebb jenkik, akik 1978 és 1993 között tizenöt (ebből tizenhárom királykategóriás) arannyal ajándékozták meg rajongóikat, 1988-ban pedig a versenyeket is visszacsalogatták hazájukba, ahol 1994-ig hat megmérettetés is megrendezésre került, ráadásul mindhárom (igazából mindkét, hiszen a 125-ösök csak két alkalommal tették tiszteletüket a hamburger otthonában) géposztály számára. 2005-ben azonban már csak a királykategória mezőnye látogatott el Kaliforniába, hiszen az állam törvényei szerint a tréségben nem használhatóak kétütemű (2005-ben még a 125 és a 250 is ilyen erőforrásokkal üzemelt) „a környezetet súlyosan károsító” motorkerékpárok, a helyiek pedig a kicsik harca helyett sokkal szívesebben figyelik az amerikai superbike bajnokság futamait. A rongyosra emlegetett 2005-ös megmérettetésen (amiről még egy dokumentumfilm is készült „a Doktor, a Tornádó és a Kentucky Kölyök” címmel) egyébként Nicky Hayden révén hazai diadal született, míg egy esztendővel később a kölyöknek köszönhetően újabb aranyserleg került az államok birtokába, így újra fellendült az érdeklődés földünk leggyorsabb motorosai iránt.
2010-ben további fellendülésekre lehet számítani, hiszen a Tech3-as Yamaha kötelékében a hazájában hatalmas népszerűségnek örvendő Ben Spies is pályára lép, sőt a „könyök kölyök” csapattársa, azaz Colin Edwards is a kedveltebb motorosok csoportját erősíti, Nicky Haydenről nem is beszélve. És ha már itt tartunk meg kell említenünk Roger Lee Hayden nevét is, aki ezen a hétvégén ismét felveheti a harcot földünk legjobbjaival, miután az LCR Honda első embere őt jelölte ki a Németországban lesérülő Randy de Puniet helyettesítésére. A kisebbik Hayden pályaismerete valószínűleg értékes pontokat hoz majd a Playboy nyuszi kedvenc csapatának konyhájára, miközben a fivér – legalábbis a szakértők szerint – a futamgyőzelmet is megcélozhatja, lévén az 1957 óta működő Laguna Secában ő sem számít kispályásnak. A dugóhúzó otthonát egyébként a hivatalos adatok szerint (az 1950-es évek derekán) másfél millió dollárból építették fel, ami három és fél kilométernyi aszfaltért, és tizenegy lendületes kanyarért még a sivatag kellős közepén is tisztes árnak számít. Ezek a költségek persze bőven megtérültek már, a nagyok játszóterén ugyanis hosszú – hosszú évek óta rendeznek gyorsasági motoros (1988 – 1994, 2005 – napjainkig), superbike-os (1995-től) amerikai Le Mans-os (1999-től) és sportautós (2005-től) viadalokat, sőt 1983-tól 2004-ig a Champ Car/CART is ellátogatott ide.
Ajánld a cikket Facebook ismerőseid számára:
Szerintem megint Pedrosa győz,tavj is egésszen magabisztossan végig vezzette a versenyt,igaz,ha még egy kör lett volna Rossi útoléri,de igy történt ás kész.Én Ducati híve vagyok mert minden europai szerintem europai motrnak és europai versenyzőnek kell,hogy szurkoljon.Már alig várom,hogy Rossit a Ducati nyergége lássam.