Yonny Hernandez, Kolumbia motoros reménysége

• Nyomtatás
• Hozzászólások(2)
• Twitter
• Facebook
• IWIW

„A versenyzést 2003-ban kezdtem Kolumbiában amatőr motokrosszosként. Az első futamok után a sport belopta magát a szívembe, és vagy öt - hat éven keresztül űztem azt a legkülönbözőbb Latin Amerikai Motokrossz Bajnokságokban. Ezt követően ismerkedtem meg a supermotók világával, és neveztem be hazám szériájába, ahol 2007-ben elhódítottam a győztesnek járó kupát. 2008-ban kerültem Spanyolországba, ahol négy profi supermotós versenyen vettem részt, és a harmadik helyen szereztem meg a nemzeti bajnokságban."

Hernandez itt ismerkedett meg az „igazi pályaversenyzéssel", amikor a CEV Buckler (Spanyol Nemzeti Bajnokság) hatszáz köbcentiméteres (Supersport) géposztályába igazolt, ahol egy nagyteljesítményű Suzuki GSXR 600-assal versenyzett.

„Ha már Európába hozott a sors úgy gondoltam, hogy szerencsét próbálok a Spanyol Bajnokságban. A kezdés minden álmomat felülmúlta, életem első versenyén felállhattam a dobogóra, ezt később háromszor megismételtem és a 2009-es esztendőt az ötödik pozícióban fejeztem be. Ez a teljesítmény olyan volt, mint egy önbizalombomba. Ekkor találkoztam elsőször a Supersporttal, és be kell, hogy valljam rettentően élveztem. Most pedig itt állok önök előtt Moto2-es versenyzőként, és elmondhatatlanul hálás vagyok a Kolumbiai Motorkerékpár Szövetségnek, amiért közbenjárásuknak köszönhetően sikerült bekerülnöm a világbajnokság mezőnyébe. Nem szeretnék szégyent hozni rájuk, ezért húzni fogom a gázt, mint egy őrült." - folytatta Yonny, aki első Moto2-es tesztjéről is szólt.

„Életem első tesztjének első körében elcsúsztam a nedves pályán." - mesélte fülig érő szájjal a kolumbiai versenyző, aki minden valószínűség szerint a hasonló sorsú Valentino Rossira gondolt. „Később ugyan megjavítottuk a gépet, az embertelen körülmények között azonban nem tudtunk adatokat gyűjteni. Csütörtökön szerencsére felszáradt a pálya, és egész nap róhattuk a köröket, ha jól emlékszem megtettem vagy hatvanat. Fantasztikus érzés volt, és a srácok elmondása szerint az eredményeim sem voltak rosszak. Már várom a valenciai tréninget."

„Jól érzem magam a gépen, de még rengeteget kell tanulnom, sok - sok kilométert kell még megtennem, ahhoz, hogy fel tudjam venni a versenyt a legközelebbi riválisaimmal. Kemény mezőny gyűlt össze az első Moto2-es világbajnokságban, tanulni szeretnék a legjobbaktól, hogy mindig száz százalékot nyújthassak. Persze ez sok időt vesz igénybe, de nem akarok sietni, hiszen még csak most kezdtem."

Ajánld a cikket Facebook ismerőseid számára: